A káposztáról

A fejes káposzta vagy édes káposzta (Brassica oleracea convar. capitata var. alba) a vadkáposzta (Brassica oleracea) egy termesztett változata. Szinte egész évben fogyasztható. A káposzta több mint 4000 éve áll termesztésben.

             

 

Termesztése

A hideget jól tűri, de a −4 °C alatti hőmérsékletet csak az áttelelő fajták viselik el. Az árnyékot, félárnyékot nem tűri. A hibrid fajtákat öntözni kell. Nagy termést csak tápanyagdús talajon hoz.

 

 

A káposzta jól megművelt földet, sok nedvességet kedvelő növény. Magját tavasszal melegágyba vetik, majd a palántákat nedves, tápanyaggal dúsított talajba ültetik. Az első nyáron fejlődik ki a gyökér és a leveles szár (a káposztafej). A levelek rövid, vaskos szárból erednek, amelyet torzsának nevezünk. A levelek és a torzsa sok tápanyagot raktároznak. Ha nem takarítják be, a második nyáron hosszú szárat hajt (kétéves növény), amelyen virágok, a virágokból száraz – éretten kétfelé nyíló – becőtermés, s benne a magok fejlődnek.

                 

 

Fajták

A tenyészidő hossza szerint négy típusát különböztetjük meg:

  • a rövid tenyészidejű (55–70 nap) fajtákat korai, friss fogyasztásra termesztik;
  • a közepes tenyészidejű (70–120 nap) nyári fajtákat szintén friss fogyasztásra termesztik;
  • az őszi és téli fajtákat ipari feldolgozásra és téli tárolásra;
  • az áttelelő fajtákat ősszel ültetik ki és tavasszal takarítják be.

 

Felhasználása
Egész évben tárolható, felhasználható, finom és változatos ételek készíthetők belőle. Nyersen, főzve, tartósítva, savanyítva egyaránt ízletes. Enyhe zamatával és ropogós állagával egyike a legfinomabb zöldségeknek. A korai káposztafejeknek fényes és szorosan tapadó leveleik vannak.
Élettani hatásai
Ezt a mindig kéznél lévő zöldségfélét széles körben alkalmazza a hagyományos népgyógyászat. Nem csak, hogy vitaminokban, tápanyagokban gazdag étel, de a már tudományosan igazolt gyógyhatása és betegségmegelőző szerepe is jelentős. Hatóanyagai közül kiemelkednek kéntartalmú fitovegyületei, melyek a rák különböző fajtái ellen nyújthatnak bizonyos fokú védelmet. Ez az elem a testünk minden sejtjében megtalálható. A káposzta ezen felül még káliumot, jódot, kalciumot, foszfort, vasat, klórt, nátriumot, nagy mennyiségű A vitamint, B vitamin komplexet, C vitamint és U vitamint is jelentős mennyiségben tartalmaz. Ezeket, az elemeket egyébként a káposztafélék családjának a többi tagja is tartalmazza.
                      

100 g káposztában azonos mennyiségű C-vitamin van, mint ugyanannyi citromban vagy narancsban, és ez egy felnőtt napi szükségletének nagy részét fedezi. Forraláskor azonban a zöldség C-vitamintartalmának több mint a felét elveszítheti, ezért fogyasszunk belőle minél többet nyersen, salátába keverve.

 

               
(forrás:Wikipédia)